A görög határ előtt még tankolok, elköltöm az ötven valamimet, a negyvenöt év körüli eladó hölgy kérdezi, mit adhat a benzinen kívül. Mutatom az ötvenest, hogy ezért inni és enni, kinevet, mondom, hogy ne nevessen, veszek egy vizet és egy Corny-t, mogyorósat, kapok ajándékba egy olvadt nápolyit, búcsút intek.

Nagyon kivagyok, megállok az első görög benzinkútnál. Kutya ugat, a Nap ereje már érződik a hegyek között. A motor árnyékába dobom a jógamatracomat, ráfekszem teljes vértben, csizmában. Ájultan alszom pár órát és arra ébredek, hogy nincs árnyék, csak a forró görög Nap. Lenyomom a maradék 300 kilométert, dél körül érkezem, tolok egy souflakit, meg még egyet, Coke Zero, 12:30-ra már lezuhanyoztam a világ legkisebb zuhanyzójában és csak az alvás.

Este riadtan ébredek, hogy kéne egy gintonik, megkeresem a legszexisebb bárt, sötétben jóképű pultos keveri az italomat, kedves pincér csaj mosolyogva hozza. Meglepő, hogy még a fiatalok sem nagyon tudnak angolul. Összefutok az indiai csapattal, visszamegyünk sörözni, jönnek az ingyen italok, majd a libanoni csapat is felbukkan a kilencüléses Mercivel, mondják, hogy falunapok vannak a Szűz nevében, cca. 10 km. Megyünk.

A templom kertjéből zene szól. Megkerüljük a templomot. Kb. 1200 ember, műanyag székek, sör, színpad, élő zene, mindenki szirtakizik. Lekéstük a hússütést, mégis szerzek 15 nyársnyit meg kenyeret és sört. Kicsit beszélgetünk a helyiekkel, Mikalisz hoz egy kör sört meg viszkit, vissza a hotelbe, részeg indiaiakkal a liftbe ragadunk. Ezek röhögnek és megállás nélkül isszák a söröket, én az életemért küzdök, izzadva, mint egy ló.

Hat perc múlva megmentenek. Kinyitom az egyik literes Unicumot. Senkinek nem ízlik, de mindenki illedelmesen fogyaszt, én repetázok, holnap a török határt közelítjük, szerintem legközelebb Törökországból írok.