Fölkelek, reggelizek egy tetőteraszon, kenyér, vaj, sajt, valami Fradi-kolbász. Mennyei ízek. Feketeszeder dzsem, egész gyümölcsökkel, kilátás, olvasgatok. Van egy 2004-es Lonely Planet nálam a Kaukázusról. Most jól jön. Nagyjából belövöm a dolgokat, aztán leteszem, inkább a taxisok az iránytűim.
A Szulfur fürdőket keresem, hamar megvannak a folyó túloldalán. Nagy parkosított tér, a felét újítják föl, a másik felén harminc-negyven kupola. Mellettük park, gyönyörűen rendbe téve. Ha jól értem, különböző fürdőkhöz különböző mennyiségű kupola tartozik, és a fürdők minősége is változik. Lemegyek az egyikbe, különálló, privát fürdők, mindegyikben forró vizes medence. Szép, jó, de jobb lenne, ha a kis feleségem is itt lenne vagy egy pár barátom.
4500 forint egy órára, masszázs nélkül. Pofát vágok, hogy drága, két idős hölgy és egy félmeztelen fürdőmester egyszerre mondják, hogy a többi kétszer, háromszor ennyi. Oké, megnézem azokat is, majd visszanézek. El. Rosszarcú fiatalokhoz lépek, a kupolák tövében bandáznak, reménykedem, hogy az internet már megtanította őket egy kicsit angolul, de nem. Kérdezem, melyik a jó fürdő. Mutatja a domboldalt és röhög. Kérdezem, hogy melegeknek való? Mondják, hogy nem. Megyek.
Szakadt régi ház előtt ül két nő papucsban, a domboldalra vezető úton. Odalépek, kilép egy negyven körüli, fizikai munkától erős nő közéjük. Megmosolygom magamban a gondolatot és érzem, hogy már majd' egy hete nem láttam nőket. Megkérdezem, hogy bemehetek körülnézni? Bólintanak. Bent csak férfiak, rozsdás öltözők az előtérben, színes tévé, réz teaüst, alpakka tálca, a pult mögött, a pultnak támaszkodik egy bajuszos, nagypocakos, ötven körüli úr, dereka körül lepedő, lábán papucs. Rám néz, intek neki, hogy benézek. Ezt kerestem!
Vissza a pulthoz, kérdem mennyi lesz, a válasz négyszáz forint. Kérdezem, hogy a masszázs benne van-e, mogorván int és mondja, hogy az egy ezres. Kérem, előre fizetek. Átöltözöm, illetve levetkőzöm, mert itt még az ágyéktakaró sem dívik. Nem zavar. Rámutat egy doboz undorító papucsra. Sok mindenre képes vagyok, de ez nem megy. Mutatja, hogy elesek, erőltetetten felnevetek és legyintek, közben azt gondolom, hogy inkább vágódjak el.
Ekkor bevillan, hogy a szekrényemben csak egy póló, egy papucs és a farmerom van, viszont annak a zsebében az útlevelem, a bankkártyám, a forgalmi, a jogsi, a biztosítási kötvényem és természetesen az összes kápé. Ránézésre a szekrényem nem zárható, majd látom, hogy igen: régen minden ajtó dísze egy kilincs volt, ma egy kilincs van, a fiatal kabinosnál. Az öreg int, hogy menjek be a fürdőbe, majd jön. Rendben.
Klasszikus török fürdőben vagyok, háromszor három kupola fedi a kocka teret, a középsőn kis ablakok engedik be a napfényt, legalább öt méter magasból. A kupolák sarkaiból oszlopok nyúlnak le, összesen négy. Régi fényét rég elvesztett fürdő ez, a földön csiszolt, repedezett műkő, a falon a világoskék és fekete csempék fugái bebarnultak, a vízszerelés falon kívüli, ón, legalább ötvenéves, a fényt egy-egy elszórt villanykörte adja, a villanyszerelés sem felel meg semmilyen isónak, inkább csodálkozom, hogy még nem ütött mindenkit agyon az áram.
Az egyik falon végig zuhanyzók. A másik oldalon két medence, az egyikben 38 fokos víz, a másik üres. A vízhez közel eső oszlopon a hidegvíz-csap állandóan nyitva, óriási dézsát tölt, aminek úgy törött le az egyik füle, hogy ott hiányzik egy darab az oldalából, ideillesztve áll a vödör, amiből magukra borítják a vizet. Megjön a masszőröm, int a két betonágy felé, amelyek a két medence közötti falból állnak ki. A kék mozaik néhol hiányzik.
Odaállok melléjük, leönti két vödör vízzel a két különböző méretű fekete gumilapot, majd parancsolóan rámutat, saját hasára mutatva indikálja, hogy hasra feküdjek. Kicsit gyúr és nagyokat üt rám, majd egy kemény dörzsivel iszonyatosan ledörzsöl. Ugyanez háton fekve. Kéne egy ilyen otthonra. Segít felülni, odatolja a papucsot, párszor leönt forró vízzel, majd int, hogy irány a zuhany. Kicsit rövid volt, de jó.
Zuhanyzás végén látom, hogy szappanhabos helyet készített nekem, vissza hasra, gyúrás, dörzsi, nagyon durván. Háton fekve kétszer is végigcsúszik a keze a szeméremdomb alatt, mintha mi sem történt volna. Egyszer le, egyszer föl. Dupla fájdalom. Fáj a dörzsi, közeledik a házassági évfordulóm, én meg 6000 kilométerre vagyok a hálószobámtól. A fájdalom hamar elcsitul, a gondolat marad. A végén alig állok a lábamon, a masszőr meg elkurjantja magát: "Finland, háháhá!"
Odahúzom magam a zuhanyhoz. Páran cigiznek, arra gondolok, hogy milyen jól esne. Amikor öltözöm, odajönnek beszélgetni, főleg Magyarországról, szerencsére az oroszuk nem sokkal jobb az enyémnél. Elköszönök, az utcán találom magam, a nap a várba vivő lanovkák mögül adja meg az erős sziluettet, veszek egy szénsavas Borjoumit, ízlelem az ásványokat a vízben és az ezerhatszáz éves város utcáin sétálok.
Egy része nagyon szakadt, de nagy tempóban újítják fel, építkeznek. "Money Amerikani". Óváros a folyó mindkét partján, modern üveghíd köti össze, lent óriási modern park, szökőkutak, zene, tiszta Svájc. Az egész városban tisztaság és rend. Volt egy pillanat, amikor a rendőrséget megújították. Új palota, új egyenruha, új autók, minden régi rendőrt elbocsátottak és az új rend szerint kellett jelentkezniük. Korrupció a nullához konvergál. Sokan nem jutottak vissza. Ma nincs rendőr, aki ne tudna angolul, mivel kétezer angoltanárt fizet az állam, hogy a köztisztviselők, rendőrök, stb. meg tudjanak szólalni adott helyzetben. Meg tudnak. Ilyenkor azért kicsit összeszorul a szívem.
Sétamotorozok egyet, nagyon szép, ide még elhozom a feleségemet egyszer! Fönt a hegyen Anya Grúzia, egy húszméteres alumíniumhölgy, egyik kezében kard, másikban pohár bor. Érted?! Közel két hete úton vagyok, mindennap sok száz kilométerrel arrébb találtam magam, jól esik egy városban lenni, felfedezni a sok különböző kiülős negyedet, egy kávét meginni, de korán lefekszem, mert holnap kezdődik a komoly rész!
Utolsó kommentek