Csúnya hasfájásra ébredek, két széntabletta és egy Normaflor a reggelim, gyorsan pakolok, ma nekivágok egy kis hátsó útnak, lássuk, meddig jutok. A háziak szárítóba dobták a mosógépben maradt cuccaimat, hajtogatva kapom vissza! Föl a motorra, irány Ushguli. 42 km földút. Elindulok, ráérzek az útra, jó a tempóm, de egyszer csak áthajtok egy kis hídon, és a talaj változik, nagy fekete és szürke kövek és sár az úton. Kemény, lassítok, elágazáshoz érek, nyolc kilométert tettem meg eddig. Egyik egy meredek út fölfelé, a másik nem is biztos, hogy út.
Elindulok fölfelé, kétszáz méter után elakadok, lenézek, a másik lehetőségem a vizes átmosás után tűnik inkább útnak. A Tehén kicsit fennakad, ahogy megpróbálom megfordítani. Nem megy. Húsz perc alatt kiküzdöm magam és visszahajtok az elágazásig. Odagurulok a vízhez, 20-40 cm mély lehet, 4-5 méter széles, benne kövek. Látom magam, ahogy a kétfokos vízben megcsúszom, eldőlök, és jéghideg vízzel telik meg törött lábaimon a csizma. Nem bírok fölállni és farkasok martaléka leszek.
Ezt nem kérem, visszafordulok, és Tbiliszi felé veszem az utat. Hegyről le, tehenek, kutyák, falvak, szerpentin, kövek az úton. Egy helyen megállok egy igen rossz kávéra, állva fogyasztom a bódé mellett, székkel kínálnak, de nincs kedvem majomkodni, mondom, hogy sokat ülök, és a motorra mutatok. Megyek is tovább. Út mentén póznán sas ül. Megriad a motortól, felszáll, ahogy kinyitja szárnyait, majdnem megüt. Elkapom a fejem és már ott sincs.
Leérek a hegyről, felmegyek az autóútra, pár száz kilométer kacskaringó, kamionok negyvennel a kétsávoson, éjfélkor egy gyors kávé az út mentén, egy körül autópályajel. Európai pihenőket maga mögé utasító HACCP-pihenőhely, hipermarket, étterem és benzinkút. Megnézem, wifi van, Viberen hívom az asszonyt, majd kivilágított, 75 kilométeres szakaszon autópályázom egy nagyon kellemeset, és a városba érkezés melegsége tölt el.
Taxik, emberek, kivilágított templomok, hidak, angolul beszélő rendőrök, nagyon kellemes kisugárzású város. Megkeresem a szállást a domboldalban, kinyitják a kaput, a Tehén szőlővel futtatott lugasban pihen, a fügefától nem messze, én pedig egy szobában a földszinten, karnyújtásnyira. Jó éjt, holnap egész nap pihi és Tbiliszi!
Utolsó kommentek