Rák and roll

Mi, BMX-esek, összejártunk a Rege parkba biciklifogózni, ugratót építeni, egykerekezni és ugrálni, lépcsőkről röppenni. Néha átszeltük a várost, főleg a rakpartot, a belvárost és a Népköztársaság útját (ma: Andrássy út) nyűttük. Amikor egyedül bringáztam, a Gozsdu udvar zegzugait soha nem hagytam ki, aztán felloptam a biciklimet a fogaskerekűre, mert gyerekkoromban még tilos volt, ha észrevette a vezető, leszállított és várhattuk a következőt.

Két ünnep között nagy pelyhekben hullott a hó, a budai kórház előtt, a régi fenyők között út kacskaringózott, a kandelláberek hunyorogva világították meg a havas utat és a régi, barátságos épület ablakaiból meleg fény sugárzott. Én meg mentem a kés alá. Szüleimnek, barátaimnak nem szóltam, mindig egyedül kűzdöttem meg az élet akadályaival, így szeretem. Az akkori barátnőm (ma feleségem), Manci, ott volt velem, és ez kicsit puhított azon az érzésemen, hogy az élet egy rideg fémalagút, a harc nagy, de egyszer úgyis csak beleakadsz egy kampóba, ami beléd vág és a földre ránt. Jó éjt, viszlát ép test!