Szarajevóban ébredek. Jó reggelt! Kinyitom a szemem, hol vagyok? Szállodai szoba, gyors reggeli, 7:30-kor már motoron ülök. Irány Koszovó, Montenegrón át. Remélem, nem sok a szakadékos hegyi út – méretemből és életemből adódóan kevés dologtól félek igazán. Az egyik a szerpentines hegyi út, szakadékkal. Szívesen legyőzném ezt, de gyerekkorom óta már a másodikról kinézve is felugranak a golyszik a torkomba.

Próbáltam vezetni, az anyósülésen ülni, a vezetőülés mögött a földön begubózni, de sehogy se jó. Most azt fedeztem föl, hogy éjszaka nem látszik a szakadék! Viszont a kamionosok 150-es tempót diktálnak, minimum 12 500 wattos refivel, kábé szemmagasságban. Nagyon durva hegymenet után megérkezem a montenegrói hegyek tetejének közelébe. Hegyek, gát, híd, türkiz a víz színe, zöldek a fenyők és szikrázó a napsütés.

Koszovó felé egy kisebb út vezet, alagutakon, szűk, korlát nélküli utakon át. A víz ott messze lent még türkizebb, mint közelről. Rémületes szépség. Egyszer csak a fennsíkon találom magam, kacskaringós utak vezetnek az óriási sziklák és a további kisebb hegyek között. Tehenek a leglehetetlenebb helyeken, de főleg az út közepén.

Gyerekek rángatnak kecskéket, amerikai turisták kantárszáron a lófarm előtt. Terepjárók és egyéb autók mindenfelé, mindenféle rendszámmal. Motorosok szép számmal. Megállok egy paradicsom erejéig. Szétnézek, osztrák motoros áll meg és kérdezi, hogy Szarajevó felé irányban van-e, mondom neki, hogy igen, és ha teheti, maradjon egy kicsit, mert jó az éjszakai élet, mondja, hogy kösz, de siet és odahúz a 80GS-nek, előtte még megdicséri régi járgányom egyéniségét, és én viszont. El.

Hosszú még az út a koszovói határig, remélem, nem esteledik rám, mert ugye GPS nincs nálam, térképem csak Boszniáról van nyomtatva, és hát mit mondok majd a koszovói útonállóknak? Hogy várják meg, amíg előkapom a feleségemtől kapott sodrófát? Inkább belehúzok. 100-as tempóban tépek el az elágazásom mellett. Még 25 km, meg még egyszer annyi vissza.

Célegyenesben vagyok, ahogy meredeken kacskaringózik az út fölfelé. Egyre hidegebb van, kabát, mackóalsó, maszk elő. A koszovói határ előtt rám sötétedik. A határnál kutyák támadnak rám. Ordítok velük, de nem nagyon tágítanak, még keményebben ordítok, hogy takarodjanak, vagy átegykerekezek rajtuk - ami csak ijesztgetés, a körülményeket tekintve meg inkább rossz vicc. Nem néz rám más. Unott határőr kérdezi, hogy van-e koszovói biztosításom és a kis fülkére mutat, ami előtt eljöttem, és gyanúsan mérges emberek sora állt.

Visszagurulok, a kutyák újra támadnak, keményebb vagyok, mint az előbb. Az emberek lesütik a szemüket, nem mernek rám nézni. Jó, elég keményen is mutatok: csizma, krossz-sípcsont- és térdvédő, darth vaderes mellvért egyben a könyökvédővel, felhajtott állú sisak, és persze minden fekete rajtam, csak a sárkánykarmos krosszkesztyűmben van pár fehér betét. Ordítok. Ordítok a kutyákkal, de még inkább az üveg mögött a bürokratával, amiért megvág 5000 forintra, egyhetes koszovói "biztosításra". Nem tehet semmiről, tudom. Mégis ordítok.

Csak a négy-öt-hat éves koldusgyerekek nem ijednek meg. Kis vödörből kólát árulnak két euróért. A kislányom, Sári ugrik be, és az erőszakos fiúkat eltolva, a lányoknak adok két eurót. Vissza a motorra, a kutyák harmadszorra is támadnak, de csak messziről ugatnak. Győztem. Átjutottam a határon.

Durva szerpentin lefelé, az aljában Pec, vagy Peja. Hulla vagyok, a szálláson nincs őrzött parkoló. Mindent lepakolok, grh! Kedvet kapok egy kis cuccok nélküli motorozáshoz. Meg is húzom a bajszát picit, megállok egy péknél, de inkább a fogyókúra. Iszom egy vizet, megközelítem a belvárosi promenádot. Az érzés itt is gyerekkorom Jugoszláviája, kivéve az arcokat: a csajok a legrégebbi mesterséget űzik mind, és a férfiak agresszív, piti bűnözők? - kérdezem magamtól, de nem válaszolok, tudom a választ. A közvilágítás kialszik, a rosszarcúak a fák alatt, a járdán osonnak. Megállok. A sötétből süketnéma koldus lép elő. Botjára támaszkodva kiemeli fölső műfogsorát, és köpködve „beszélve” közelít. Na, ez már egy picit sok. Visszamegyek a Hotel Goldba, forró zuhany helyett megelégszem a hűvössel, és jó éjt!