Reggel a tenger zúgása ébreszt. Kilépek a kis tornácra és a fekete homokos tengerpart visszaköszön. Elönt az izgalom. Nagyon komoly út áll előttem. Megiszom egy félliteres energiaitalt, felszippantok két Adipex Retardot, betolok egy galagonyarudat és egy kis gyógyszer ízű angyalgyökeret szopogatva, nekivágok életem legkomolyabb 140 kilométerének.
Az első rész a tengerparton megy. Minden motoros álma. Süt a nap, ragyog a tenger, nincs túl meleg, a páncél alatt csak egy póló. Megállok egy "Cafe" táblával ellátott tornácon, amihez nem tartozik ház. Kávét iszom és nézem a tengert. Elfogadok egy cigarettát, az öreg törököt nem fotózom le, a helyet sem. Maradjon ott, úgy, az egyik legkedvesebb kávézó az egyik legszebb úton a világon.
A motorosok álma utam a hegyek között folytatódik, néha megcsillan a tenger. A törökök nem néznek föl, a földet kémlelik, egymással beszélgetnek. Eltépek mellettük százzal, sok mindent nem értek. Az út gyönyörű, befutok Sinopba. Kemping a tengerparton, Unicum, tábortűz.
Utolsó kommentek