Kutaisi-Samtredia-Zugdidi-Mestia. Későn kelek, az öreglánnyal kell közelharcot vívnom pár tojásért és egy kis joghurtért, de megszerzem. A telefonomat töltöm egy kicsit. Nem kell sokat cuccolnom, szinte mindent a motoron hagytam éjszakára. Felöltözöm és kilépek. Kutaisi kis utcáiban tekergek egy kicsit, majd az új belváros, és irány a hegyek! Kábé két óra út, és megállok egy kis pihenőre egy nagy kanyarban, ami inkább egy nagy üres tér, vagy körforgalom. Mindenesetre az út jobbra kanyarodik, szemben ellenszenves citromsárga napernyők, hasonló színű műanyag székekkel. Mondom, iszom egy rossz kávét.
Megállok a betonplatform mellett. A rendőrök egy Omegában ülnek, a tér másik oldalán öreg fiúk támaszkodnak egy jól karbantartott ezerkettes Zsigulira, mindenkin jónapot-sapka. A tér ezen oldalán két kávézó és kisbolt, a férfiak 50-80 évesek, kevés a foguk, némelyik fém. A nők testesek, 40-50 körüliek, papucsban vannak. Zajlik az élet.
Felmegyek pár lépcsőt, a pulthoz lépek. Bent a sátorban, vagy bódéban - nem tudom - sötét van. Egy nő főz valamit, teát talán, egy férfi a hűtőben matat. A pult fölött szárított hal, drótra fűzve. Szép! Köszönök. Török kávét kérek és egy felest a csacsából. Az öreg vodkát bont, de rászólok, hogy csacsát kérek a pult alól. Ijedten néz. Egy fiatalabb fej kerül elő, int, hogy üljek le, pár perc és jön a kávé, a csacsa és valami kis falat.
Odaül, beszélgetünk: mennyit megy a motor, 180-at hazudok. Megkínál hallal, nem kívánom. Iszom még egy csacsát és neki a hegynek. Jelentősen rosszabb minőségű úton haladok tovább, meredek szerpentinen. Valami gyanús. Megkérdezem a minimusz taxit, mondja, hogy Mestiába nem erre visz az út. Vissza a körforgalomba, integetek a barátaimnak. Ők jót mulatnak rajtam.
Na most neki a hegynek. Strandpapucsban vagyok, nagyon meleg van. No meg strandpapucsban motorozni vagány. Elindulok a hegyre, befutok egy kis faluba, meglátok két kutyát, az egyik egy nyugis óriás, a másik egy nagyon mérges, közepesen köpcös, igen sunyinak tűnő jószág. Félreállok, a strandpapucsot csizmára cserélem. Jól tettem, mert a sunyi kis dög támad, méghozzá combra.
Rárúgok, nem találom el, mert visszahúzza magát. Ráordítok, a helyiek jól mulatnak. Kiállok a gépen és húzok egy kövér gázt, a kutya két méterre tőlem vicsorogva hörög, szemei vérben forognak. Te jó ég, micsoda mák, hogy nem strandpapucsban vagyok! Megyek a hegynek, egész jó az út. Hirtelen nagyon sokat emelkedik, óriási hegyekre megyek föl, a szomszédos hegyet hegyi patak vágja ketté, teteje nem látszik, mert a felhők fölött van. Több ilyennel találkozom, később olyat is látok, aminek a teteje havas. Híj, de hideg lesz itt éjszaka!
Már most fölkapom a térdmelegítőmet meg még egy réteget fölülre. Hűvös van, igazi motoros idő. Egyre magabiztosabb vagyok a hegyeken és ez jó. Vissza egy völgybe, át hidakon, alagutakon. Az alagútban nincs világítás és a hegyből szivárgó víz pocsolyákat képez. Eltévedt tehénnel találkozom az egyikben, rákiabálok: "Csáó tehén, látni és látszani!" Nem izgatja, csak áll, mint egy barom a sötétben.
Megyek a hegyre, sok helyen kisebb-nagyobb kövek az úton, néhol épphogy elfér az autó. Az elmúlt pár nap viharainak nyomai. Egyszer csak mozgást észlelek a periférikus látásomban, odanézek, fiúk vagy férfiak másszák a hegyet, olyan tempóban, mint amikor a pesti siet, hogy elérje a villamost, csak ez itt olyan meredek, hogy nem is lehet rajta megkapaszkodni. Csodálkozom is magamban, aztán pár kanyarral magasabban jövök ki egy hajtűkanyarból, és az egyik betonelválasztón egy grúz gubbaszt, mint egy madár. Guggol, mögötte szakadék, sehol egy autó, sehol egy semmi, csak ő, guggol.
Mire túlteszem magam rajta, még egy guggolót látok az út szélén, összesen négyet 15 kilométeren belül. Mintha valami klán területének a határán lettem volna, mindenesetre akármi volt, érezhetően védve volt. Gondolataimba merülve húzok el egy kis asztalka mellett, amiről pár helyi dinnyét árul. Szép az áru, integetnek. Visszaintegetek és ebben a pillanatban rám támad két kaukázusi kutya.
Hatalmas, barnás kutyák, fekete pofával, vágott fülekkel. Összeszokott csapat, az egyik balról, a másik szemből támad, jobbról szakadék. Mivel egy ott van előttem, nem tudok elhúzni. Ősi trükköt alkalmazok, lehajolok a nyeregből és a föld felé nyújtom a kezem. A fel nem vett követ a szemből jövő felé dobom. Megtorpan, én meg elhúzok mellette. Még két kutyatámadás, pár bástya, egy falu és megérkezem Mestiába.
Gyönyörű hegyi falu volt régen, most megcsinálták a csatornát és az utakat, a faluból kisváros épül parkkal, bankkal, kikövezett sétálóutcákkal, minden házat felújítanak, a panziókat bővítik. Helyiektől hallom, sípálya épül a környéken. Lassan tényleg egyenruhába bújik a világ, kis kocsmánkban angol zenetévé megy. Üres mosógépet találok, megpakolom, mert már napok óta nincs tiszta ruhám. Vissza a szobába.
Utolsó kommentek